Története
Évgyűrű számolási adatok szerint a botanikus kert területén ma is számtalan olyan öreg fa él, amelyik a XIX. század első felében bújt ki a magból. Ezek alkotják a kert legnagyobb felületét elfoglaló dendrológiai gyűjtemény (fák és cserjék gyűjteménye) vázát és alapját. Eredetük kétféle: őshonos fajok és telepített egzóták. A „platán-kor”-ként ismert történeti kertépítészeti időszakból hatalmas, terebélyes több mint másfélszáz éves platánok, feketediók, pagodafák, nyugati ostorfák láthatók mindenfelé.
A kert igazi dendrológiai gyűjteménnyé válása Vigyázó Sándor gróf nevéhez fűződik, aki szenvedélyes, művelt és céltudatos kertészkedő is volt. A XIX. század utolsó és a XX. század első évtizedeiben francia és német kertészetekből behozatott és hazai birtokosokkal cserélt fák és cserjék százait ültették el a birtok kertészei, híven a kor divatjának, létrehozva Magyarország egyik legjelentősebb gyűjteményes, dendrológiai kertjét. A Világ kitágulása, a felfedezések, az egyre gyorsabb szállító járművek erre nagyszerű lehetőséget nyújtottak. A dendrológiai gyűjtemény a századfordulóra érte el virágkorát. A 96 éves korában elhunyt Sándor gróf halála után is még mindig csodálattal ír a hanyatló kertről Mágocsy-Dietz Sándor botanika professzor: „Legnagyobb benyomást kelt még a laikusban is, és még inkább a kertkedvelőkben a fás növények nagy változatossága...”
A két háború között azután a szakszerűtlen kezelés, elhanyagoltság, a kert felének gyümölcsössé alakítása majdhogynem közönséges kastélykertté degradálta a gyűjteményt.
A kutatóintézet megalapításával (1952) együtt megkezdődött modern botanikus kertté alakítás. Ma már 3300 taxonával az ország leggazdagabb dendrológiai gyűjteménye, köszönhetően a nemzetközi tudományos magcserében végzett aktivitásunknak, a távoli földrészekre vezetett gyűjtő expedícióknak és a bőkezű donoroknak.
Szerkezete
A nem mindenben kedvező környezeti viszonyok (tápanyagszegény meszes homoktalaj, aszály, fagyzugos völgyfekvés) nagymértékben meghatározzák az itt tartható fajokat. Senki ne keresse a savanyú talajokat igénylő fákat és cserjéket, köztük például a rododendronokat Vácrátóton. A kevésbé télálló növények is hiányoznak és a vízigényesebbek is csak az öntözőhálózat segítségével tarthatók jó állapotban.
A gyűjtemény jellegét három fő elv határozza meg: megőrizni a műemléki kert történeti szerkezetét, földrajzi jellegű parcellákba rendezni az új telepítéseket és csak a viszonyoknak megfelelő, jó kondícióban tartható növényeket nevelni.
A dendrológiai gyűjtemény ékességei százados faóriások. A mérsékelt égöv minden részéről származó fajok nagy számban képviseltetik magukat, de a gyűjteményrész kiemelkedő értéke a közép- és kelet-ázsiai fák és cserjék nagy száma. Kimagaslóan nagy számmal képviselteti magát több lombos nemzetség, így a juhar (Acer), hárs (Tilia), nyír (Betula), lonc (Lonicera), borbolya (Berberis), orgona (Syringa), kőris (Fraxinus), madárbirs (Cotoneaster), bangita (Viburnum) stb. A rózsafélék (Rosaceae) családjából igen gazdag a gyűjtemény, de éppúgy megtalálunk itt sok különleges nyitvatermőt is. Sok a ritka, hazai gyűjteményekben csak itt, európaiakban is kevés helyen fellelhető fa és cserjefaj. Bár a botanikus kert elsősorban a természetes élőhelyek alapfajait gyűjti, a fontosabb kertészeti fajtákkal is találkozhatunk a gyűjteményben.
Vácrátóton található többek közt a madárbirs, juhar, hárs, kőris, bangita Nemzeti Gyűjtemény is. A dendrológiai gyűjteményből több mint másfélezer taxon a hazai génmegőrzési programban nyilvántartott.
A dendrológiai gyűjtemény jellege és kiterjedése miatt meghatározza a botanikus kert látványát és hangulatát. Leglátványosabb az április 20 - június 20. közti fő virágzási időszakban illetve az október első felére eső pompás lombszíneződés idején.
