2010. július

Szent Jakab hava. A július évről évre változó arcát mutatja. Gyakran előfordul, hogy a korán beköszöntő kánikula és aszály nyár végi hangulatot teremt a kertben. Idén másként alakult a helyzet. Mint mindenütt az országban, nálunk is a rövid idő alatt leesett túl sok csapadék okozott gondot. Májusban annyi csapadék esett (200 mm), mint sokszor egész évben. Sok fa és cserje kipusztult, mert a kert egyes helyein hetekig állt a belvíz. A sáros, ragadós talajon nem lehetett a szükséges kapálást elvégezni, és ez is meglátszik a szokásosnál is gyomosabb évelő és egynyári ágyásokon.


	Sajnos a rendszertani gyűjtemény mélyebb részein is sokáig állt a belvíz. Ennek hatása, és a tavaszi munkák, a gyomlálás és kapálás késlekedése, most is meglátszik az ágyásokon. A gyűjtemény egyik szélső ágyában helyet kapott akantuszfélék (Acanthaceae) meglehetősen kis család. Közel 4300 fajuk nagy része trópusi és szubtrópusi évelő növény, cserje, lián, ritkábban fa. Gyűjteményünkben a mediterrán származású akantusz fajok képviselik a családot. A tüskés medveköröm (Acanthus spinosus) Európa mediterrán területein, a Földközi-tenger medencéjének keleti részén, sziklás, füves lejtőkön fordul elő. Nagy, ívelt, szeldelt, szúrós, fénylő zöld levelei az ókori építőket is megihlette, ez a mutatós növény szolgált mintául a korinthoszi oszlopfők megmunkálásakor
	A füzényfélék (Lythraceae) a ligetszépékkel (Onagraceae) osztoznak egy ágyáson. A füzények közül két termetesebb faj őshonos hazánkban, a vékonyabb szárú, laza, megnyúlt virágzatú vesszős füzény (Lythrum virgatum) és a vaskosabb, sűrű, tömött virágzatú réti füzény (L. salicaria). Ez utóbbi érdekes módszert „fejlesztett ki” az önbeporzás kiküszöbölésére. Különböző egyedeinek virágában háromféle hosszúságú porzót, illetve bibét láthatunk, s sikeres beporzás csak a másik egyed azonos hosszúságú ivarlevelei között mehet végbe. Mindkét füzényfaj mocsarak, mocsárrétek növénye.
	A mákfélék ágyásában, napos időben messzire sárgít a kaliforniai kakukkmák (Eschscholzia californica). Észak-Amerika nyugati felén, tengerparti dűnéken, félsivatagokban, s sztyeppeken őshonos és gyakori ez a kecses, elágazó növény. Nagy, széles szirmú sárga vagy narancsszínű virágai egész nyáron át nyílnak. Sok kerti változata ismert. Napfényes, száraz kertekben is szépen virít, és mivel ősszel elveti magát, sokáig ugyanazon a helyen marad. Hazájában az őslakos indiánok gyógynövényként is használták.
	Júniusra a cserjék zöme elvirágzik, így még nagyobb érdeklődésre számítanak a nyáron virító hortenziák. Sajnos kertünk száraz éghajlata s meszes, homokos talaja nem a legalkalmasabb e mutatós cserjék neveléséhez, néhány fajuk azonban Vácrátóton is szépen fejlődik. A szivattyúház mellett virágzó cserjés hortenzia (Hydrangea arborescens) lombhullató, alacsony kis cserje, Észak-Amerika keleti részéről került kultúrába, sok kertészeti fajtája ismert.
	Messziről virítanak a cserszömörce (Cotinus coccygria) feltűnő, lilás, narancsbarna színben tündöklő “parókái”, mely nem más, mint a nyárelőn dús bugában nyíló, ám mostanra már lehullott, apró meddővirágainak visszamaradt, leheletfinom, pehelyszőrű kocsányai. E tollszerű bugában itt-ott megpillanthatjuk az apró, fejlődésben levő, őszre barnára érő csonthéjas termést is. Dél-Európától Északkelet Kínáig honos. Előfordulásának legészakibb pontja a Bükk hegységben és Nyitra megyében van. Nálunk az Északi- és Dunántúli-középhegységben, és Dél-Dunántúl mészkedvelő tölgyeseiben, sziklagyepekben él, a molyhostölgyes bokorerdők, karsztbokorerdők karakter faja. Fiatal vesszeiből, leveléből régen bőrcserző anyagot nyertek, leveleinek összehúzó, gyulladáscsökkentő és fertőtlenítő hatású kivonatait fogínygyulladás esetén alkalmazzák.