2020 MÁJUS

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

PÜNKÖSD HAVA.
Időjárás szempontjából a legkellemesebb hónap kertünkben a május. Örömünkhöz hozzátartozik, hogy hosszú, kényszerű járványszünet után ismét megnyithattuk kertünket. Idén nagyon nagy a szárazság, amit öntözéssel is alig tudunk enyhíteni, de az enyhe télnek köszönhetően, az idei virágpompa mégis nagyon gazdag. Bár a tulipánok és a kora tavaszi cserjék elvirágoztak, bőven van még látnivaló a májusi kertben.

A rendszertani gyűjteményben sokféle növény nyílik májusban. A gyógyszeriparban fontos meténgfélék (Apocynaceae) családjában nyíló, amzónia (Amsonia tabernaemontana), ami Észak-Amerika keleti részéről származik, mocsárréteken él. Fehér tejnedves évelő növény, fásodó gyöktörzzsel. Levelei fűzlevélre emlékeztetnek, öt hegyes szirmú virágai csillag alakúak, az angolok emiatt kékcsillagnak (Bluestar) nevezik az amzóniákat. A magjában található hatóanyagok (taberszonin, vinkamin) vérnyomáscsökkentő és agyértágító hatásúak, de házi használata nem ajánlott. Dísznövényként kevéssé ismert, pedig könnyen nevelhető kórokozóktól mentes évelő. Hosszú életű, szárazságtűrő növény, jó vízgazdálkodású talajban, napos vagy félárnyékos kertben dúsan virágzik. Vágott virágnak is alkalmas. Az amzóniák jellemzően észak-amerikai növények, csak egy fajuk él Kínában. Nevüket John Amson, XVIII. századi orvosról kapták.

A rutafélék (Rutaceae) ágyásában nyílik a szépségéről messziről feltűnő a nagyezerjófű (Dictamnus albus). Erőteljes évelő növény, jellegzetes illata erősen párolgó illóolajai miatt száraz, forró napokon különösen erőteljesen érezhető. Nagy, kissé börnemű levelei szárnyasan összetettek, s az illóolajtartóktól áttetszően pontozottak. Szára, virágzata s termése is mirigyszőröktől ragadós. Nyugat-Európától a Himalájáig elterjedt faj, száraz, sziklás erdőkben él. Nálunk is őshonos, főleg a középhegységeink és a Dunántúl karsztbokorerdeiben, száraz tölgyesek szélén. Gyógynövényként is ismert. A leveleiből készült tea emésztésjavító, nyugtató hatású, gyökere vizelethajtó, méhösszehúzó. Illóolaját a parfümipar is használja. VIGYÁZAT, érintése arra érzékeny bőrűeknél bőrgyulladást, fájdalmas hólyagokat okozhat! VÉDETT faj!

Az évelő gyűjteményben messzire sárgálló sásliliomok (Hemerocallis) bokrosodó tövű évelő növények, vastag, húsos, koloncos gyökerekkel. Hosszú levelei szálasak, lándzsásak, erről kapták nevüket is. Virágaik általában csak egy napig virítanak, ezért vágott virágnak kevésbé alkalmasak. Virágzási idejük azonban hosszan elnyúlik, 4-6 hét is lehet, mialatt bőségesen ontják újabb és újabb, nyíló virágaikat. 15 fajuk többsége Kelet-Ázsiában őshonos, ma már rengeteg kertészeti fajtájukat tartják számon. A kínai kertekben ősidők óta ültetik őket, zöldségként is fogyasztják, és a hagyományos gyógyászatban vértisztító szerként használják.

A pompáslonc (Kolkwitzia amabilis) 2-3 m magas lombhullató cserje. Idősebb ágain kérge barna foltokban hámló. Tojásdad alakú, egyszerű levelei szőrösek. Ívesen hajló ágait elborítják, sátorozó virágzatba tömörülő, illatos, másfél cm-es virágai. A harang alakú virágok pártája fehérrel futtatott pasztell rózsaszínű, sárga torokkal, bíbor árnyalatú csészéje szőrös. Kína középső tartományaiban, sziklás bokorerdőkben őshonos, fény-és melegigényes növény. Ha a jegypénztárban jelképes összegért megvásárolják a „Kínai tanséta” vezető füzetért, többet is megtudhatnak e ritka cserjéről.

A kert magasabb részein, a cserjék és fák közti kis tisztásokon most nyílik a ligeti habszegfű (Silene italica ssp. nemoralis) és a mezei zsálya (Salvia pratensis). A habszegfű fehér, kéthasábú, krémfehér szirmú virágai, magas, de törékeny termete és a csipkés levelű, ibolyakék, ajakos virágú zsálya tavaszi hangulatot varázsol a kaszálatlan területekre. Mindkét faj azok közé a növények közé tartozik, melyeket nem vetettünk vagy ültettünk a botanikus kertbe, hanem a hazai, természetes növényzet része. A ligeti habszegfű az erdőssztyeppek növénye, száraz réteken, bokorerdőkben őshonos az Északi-középhegységben és a Villányi-hegységben, a mezei zsálya sztyeppréteken és kaszálóréteken gyakori szerte a Kárpát-medencében.

A kínai lilaakác (Wisteria sinensis) Közép-Kínában honos, az óramutató járásával ellenkező irányban csavarodva kapaszkodó, fás szárú futónövény. Melegkedvelő, tápdús, jó vízellátású talajt, napos, védett helyet igényel. Hazájában századok óta ültetett növény, fákra, oszlopokra, pergolákra futtatják. Hosszú életű, akár 500 évet is megérhet. Nagy összetett levelei fiatalon selymesen szőrös, majd lekopaszodó levélkékből állnak. Termései hosszú, bársonyos szőrű hüvelyek. Látványos, lila pillangós virágai tavasszal nyílnak, hosszú, rendkívül dekoratív, csüngő fürtökben. Hogy lehet egy lilaakác fehér? Úgy hogy a dísznövény nemesítők az évszázadok során a legkülönbözőbb fajtáit, a sötét bíborlilától a fehérig (’Alba’) állították elő, és kaphatók a faiskolákban.

Az Iker-tó partján a hazánkban is őshonos mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) nyílik. Vastag, húsos gyöktörzsű, évelő növény. Feltűnő, sárga virágai májustól júniusig nyílnak. Virágának három külső lepellevele nagyobb, tojásdad, hátrahajló, barna rajzolattal; a három belső rövidebb és keskenyebb, felálló. A 3 porzó a 3 sziromszerű, sárga bibeszál alá simul. Széles elterjedésű, Írországtól Szibériáig előforduló mocsári növény. Nálunk is elég gyakori, de veszélyeztetett faj. Vizek partján, mocsarakban, liget- és láperdőkben, vízzel borított vagy időszakonként elárasztott, tápanyagban gazdag, mérsékelten savanyú talajokon nő. Szárított gyöktörzsével fogfájást, menstruációs panaszokat, hasmenést kezelnek. Kék festéket is nyertek belőle.

A Sziklakerti Gyűjteményben most virágzik az illatos gólyaorr vagy kandilla gólyaorr (Geranium macrorrhizum). Nevét nem virágairól, hanem rendkívül aromás, erős szagú lombjáról. Nagy, mélyen hasadt alsó, és kisebb, rövidebb nyelű felső leveleinek felszínét sűrűn mirigyszőrös, melyek intenzív szaga érintésre még inkább érezhető. A gólyaorrok termésének alakja olyan, mint egy gólya csőre. Őshazája Délkelet-Európa hegységeiben van, Erdélyben a Kárpátok déli vonulatain, törmeléklejtőkön, sziklás hegyoldalakon, hegyi patakok partján él. Hajtásait a Balkánon afrodiziákumnak tartják. Gyöktörzzsel terjedő, sűrű növésű növény, ezért mint talajtakaró, a díszkertészetben is népszerű. Koranyáron élénk rózsaszín virágaival, ősszel bronzvörösre váltó leveleivel díszít. Fajtái is ismertek.